"A műveltség jó sorsban ékesség,
balsorsban menedék.
Úgy gondolkodj, mint a bölcs,
de úgy beszélj,
mint az egyszerű emberek. "
-Arisztotelész

 

<<  Május 2018  >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
   1  2  3  4  5  6
  7  8  910111213
14151617181920
212224252627
28293031   

 

Ökoiskola

 

http://tehetseg.hu

diákönkormányzatunk honlapja

TISZTELETREMÉLTÓ KASZAP ISTVÁN

November 13.
*Székesfehérvár, 1916. március 25. +Székesfehérvár, 1935. december17.
A Soroksárról Fehérvárra elszármazott Kaszap család harmadik gyermekeként született. Két bátyja és két húga volt (Béla és József, Rózsa és Gabriella). Édesapja foellenorként dolgozott a postán.
Elso iskolaéveit Székesfehérvárott a Belvárosi Elemi Iskolában, a gimnáziumot a ciszterciek Szent István gimnáziumában végezte. Tizenhat éves koráig csak annyiban tunt ki társai közül, hogy szívesebben ministrált, nem szerette a durva diákcsínyeket és nagy gonddal törekedett állapotbeli tisztaságának megorzésére. Gyermekkorának indulatos, makacs természetén nagy küzdelem és sok-sok kudarc után sikerült úrrá lennie. A tanulásban tudatosan nevelte magát a szorgalmas, pontos, eredményes munkára. Eleinte ugyanis -- a sok olvasás miatt -- nem jeleskedett az iskolai tennivalókban, de a hatodik gimnázium elso félévében kapott meglehetosen gyenge bizonyítvány után pontos, szigorú napirend szerint készült óráról órára. Az eredmény a kituno érettségi volt.
E változással együtt csendesebb, elmélyültebb kezdett lenni. Kereste a magányt, ugyanakkor -- szeretetbol tudatosan vállalt és mindenki felé megnyilvánuló -- szolgálatkészsége csak növekedett. Nyolcadikos gimnazista volt, amikor eldöntötte, hogy jezsuita lesz. 1934. július 31-én, Szent Ignác ünnepén lépte át a budai Manréza küszöbét. A jezsuita szabályzat szerint a novíciátus két évig tart és egyvégtében kell letölteni. Ez lett az akadálya annak, hogy István, akinek az Úr csak másfél évet adott a rendben, fogadalmas lehessen.
Gyermekkorában egészséges volt, gimnazista évei alatt sokat sportolt, sot tornászbajnokságokat nyert. Mikor azonban a rendbe való felvételi alkalmából az orvos elott állt, lázas volt. Mivel egyébként teljesen egészségesnek mutatkozott, az izgalomnak tudták be ezt, és nem tekintették a belépés akadályának. Hamarosan azonban betegeskedni kezdett: ismételten begyulladt a mandulája, néha annyira, hogy a hangját is elveszítette, majd az ízületeire ment a gyulladás, megdagadt a bokája, és ujjain, nyakán, arcán kelések keletkeztek. A novíciátus elso hónapjaiban tökéletesen azonosult a rend célkituzéseivel, engedelmes készséggel fogta meg elöljárója kezét, hogy Krisztus számára alkalmas eszközzé formálják, de már Karácsony táján megkapta Istentol az elso jeleit annak, hogy a türelemmel viselt szenvedések nagyon is szuk útján, egyedül a megfeszített Krisztus lesz az o vezére.
A következo év már a betegség ideje: orrvérzések, gennyes mellhártyagyulladás, kelések, rosszindulatú tályogok követik egymást. Tizenkilencedik születésnapját a Vöröskereszt-kórház sebészeti osztályán mutét utáni gyengeségben tölti. Egymás után távolítják el testébol a kisebb-nagyobb tályogokat, daganatokat, melyek mindig újratermelodnek. Június közepén úgy tunik erore kap: a hosszú fekvéstol legyengült novícius fölkelhet és járni tanulhat, a hónap végén visszatérhet a Manrézába. Július végén azonban elölrol kezdodik minden: mandulája ismét begyullad, testén újra jelentkeznek a fájdalmas, felfakadó kelések. Egyelore egy orvos-rendtársa kezeli a folyton lázas beteget. Közben lassan-lassan szembe kell néznie a minden testi kínt meghaladó szenvedéssel: elöljárói minden türelmes engedménye és próbálkozása ellenére elobb-utóbb végleg el kell hagynia a rendet. Kezdi fölismerni, hogy az o novíciátusa a mennyei Atya házának eloszobája lesz.
Isten akaratát úgy akarja fogadni, mint legfobb javát és boldogságát. Felírja magának egy papírra -- hogy mindig szeme elott legyen -- Lisieux-i Szent Teréz szavait: ,,Emlékezzél, hogy a te szent akaratod az én nyugalmam és egyedüli boldogságom. Átadom neked magam, és félelem nélkül elalszom a te karjaid között, ó isteni Üdvözítom''.
November 3-án búcsúzik novíciustársaitól és a rendtol. Otthon a család nagy szeretettel és megilletodött gyengédséggel fogadja az egykori tornászbajnokot, akit a betegség hónapjai után -- tizenkilenc évesen -- a lelki érettségben osz-öregen lát viszont: nagyon szelíd, komoly és csendes, arca sápadtabb, de tekintete nyílt és derus; egész magatartásában van valami megnevezhetetlen vonás, valami szép összeszedettség; minden szava és tette egyszeru, tiszta és formás, és valami nemes tartózkodással sosem adja át magát teljesen annak, amit tesz vagy mond. Olyan, mint azok, akik soha sincsenek egyedül, mert figyelmük egy szálát a bennük lakozó Jelenvalóhoz kötik, és mindig Isten jelenlétében járnak.
Hazaérkezése után öt nappal belázasodik, s a székesfehérvári kórházba szállítják. Két hét múlva azonban elég erot érez magában ahhoz, hogy kivetesse manduláit, melyekhez eddig az állandó gyulladások miatt nem nyúlhattak. A mutétet december 4-én Budán, a Vöröskereszt-kórházban végzik. Tíz nap múlva gyógyultnak látszóan hagyja el a kórházat. Otthon azonban még aznap este belázasodik: 38, majd 40 fokot mutat a lázméro. Többé semmit sem tud lenyelni. December 16-án beszállítják a helyi kórházba; elotte gyónt és fölvette az utolsó kenet szentségét.
A kórházban láza 40 fok felett van, torka mind dagadtabb, fulladozni kezd, 17-én hajnalban gégemetszést végeznek rajta. Hajnali ötkor írásban papot kér a mellette virrasztó novértol, aki -- miután az éjszakás novér a gyógyulásban bízva megtagadta kérését -- sietve keresi meg a kórház lelkészét. Mire visszaérkeznek, a beteg már elveszítette eszméletét. Így fogadta az utolsó áldást és a pápai föloldozást. Fél órával késobb átment a mennybe Urához, Istenéhez.
Utolsó üzenete -- erotlen, kissé kusza írással -- a szüleihez szólt:
,,Isten veletek! Odafönn találkozunk. Ne sírjatok, mennyei születésnap ez. A jó Isten áldjon meg benneteket!''
Teste ma Székesfehérvárott, a Prohászka-emléktemplom (Vasútvidéki plébániatemplom) falához épített kriptában nyugszik. Boldoggáavatási eljárását a székesfehérvári egyházmegye megindította.
www.katolikus.hu

Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök kéréssel fordult egyházmegyéje papjaihoz.
Mint ismeretes, 2006. december 16-án XVI. Benedek pápa jóváhagyta azt a
dokumentumot, amely elismeri, hogy Kaszap István hosi fokban gyakorolta az
erényeket. A boldoggá avatási folyamat ezzel egy új stádiumba lépett, és
megnyílt az út a boldoggá avatás ünnepélyes kihirdetése elott.
A székesfehérvári megyéspüspök ezért azzal a kéréssel fordult egyházmegyéje
papjaihoz, hogy a jubileumi évben a vasárnapi szentmisék hívek könyörgései
közé vegyék fel a következo fohászt is:
?Kérünk Istenünk, hogy az 1000 éve született Szent Imre közbenjárására
ajándékozz a mai ifjúság számára új példaképet Kaszap István személyében;
add, hogy mihamarabb a magyar boldogok sorában tisztelhessük ot!"
Spányi Antal arra is kéri paptestvéreit, a hitoktatókat és az ifjúsági
vezetoket, tegyenek meg mindent, hogy a fiatalok ? különösen a cserkészek ?
megismerjék Kaszap István életét, lelki gazdagságát, akiben igazi keresztény
példaképet láthatnak.
Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír